negyedszerre is elvágva

Ötven nap a nyilvános élet. Ennyi jutott, benne összesen negyvenegy megszólalási lehető-séggel. Aztán elvágták. Negyedszerre is. A korábbiakhoz hasonlóan indokolva. Ugyanúgy sán-tán, és főleg önkényesen.

Volt itt egy téma – nem írom le, hogy mi, aki érdeklődött, tudja miről van szó – ami két éven keresztül karanténban tartva nem juthatott el senkihez. S bár nyögvenyelősen, sorozatos utólagos korrekcióval létezett, egyre inkább csak egyszemélyi játékká silányult.
Ezért szükségét láttam annak, hogy egy év után újra feltegyem a kérdést, mi a szándék vele kapcsolatban? Ehhez újra kellett regisztrálnom, immár a valós nevemen.
Nem meglepő módon most se kaptam választ, most se terjesztette ki az illetékes a hozzáférés lehetőségét, ezért közöltem, hogy egy héten belül lenullázom az addigi munkámat, hogy gond, adatvesztés nélkül törölhessenek fölöslegessé váló adattábla mezőket.
Ez felgyorsította az eseményeket, annyiban, hogy felhatalmazást kért tőlem az önjelölt illetékes, Old Eye arra, hogy ezen mezőket kikapcsolhassa. Ez megtörtént, az első etap ezzel véget ért.

Még nem múlt el három hét az augusztus 20-iki első jelentkezésem óta, amikor is egy a szak-mai munkával kapcsolatos magánlevél sajátos értelmezése kiváltotta a címzettből abbeli nem-tetszését, hogy egy korábban a fórumhasználattól megfosztott felhasználóval azonosulva irkál-hatok a TuHu fórumára. Már akkor is volt, aki erre is ráerősített, de még következmény nélkül maradt.

Az előző téma lezárását követően, tizenegy nap múlva feltettem egy kérdést:
„Nem tartanátok célszerűnek egy összejövetelt, valami nyugodt helyen, a továbblépés feladatai, a tervezett lépések megbeszélése végett?”
Egyetlen válasz érkezett. Annak alapjában az volt a mondanivalója, hogy ez már nem az úgy-mond öregek feladata, meg amúgy is általános az érdektelenség.
Egy közbülső hozzászólás egyetlen kitétele miatt még volt egy kisebb csörte, aztán ez is elült, mint minden korábbi.

Újabb hat nap múlva a következőt kérdeztem:
„Az itt előfordulók között van olyan, aki hajlandó lenne néhány szakmai jellegű kérdést privátban megbeszélni velem?”
(Ennek még szerepe lesz a későbbiekben.)

Aztán újabb négy nap múlva, október 9-én felgyorsultak az események, amely estére az ismételt kizárásomat eredményezte.
Nem másolom be azt ezt kiváltó hozzászólásokat, akit érdekel az alábbi linken elérheti azokat.
https://drive.google.com/open?id=1vZNo68nG1rccQ6Vugyr1Pe7l_y3dpCsC

Igencsak kitekert gondolkodásmód kell ahhoz, hogy az adott napi első bejegyzésemre adott választ, majd annak indoklását helyénvalónak lehessen tekinteni.
Ja, hogy olvasta az illető az utolsó itt olvasható idézetet, hát beszőtte a mondandójába.
Csakhogy a kérdéseimnek semmi szakmai jellege nincs, mi több, sokakat érint.

Aztán volt még egy statisztikai kimutatás, majd egy felszólítás egy abszolút kívülállótól.
A kérdéseim válasz nélkül maradtak, a tényközlésem elsikkadt.

Estére megérett az elhatározás:
„Megkértem az Elnökséget, kapcsolja ki a felhasználói profiloldaladat.
Indok:
Tartalmi rombolás: a kulturált, folyamatos társalgást feltűnően, szándékosan akadályozó és zavaró, agresszív vagy témán kívüli (offtopic) hozzászólások.
Ez nem az első eset.”
Erősen kétséges, hogy így történt volna. Mindenesetre a bejegyzést követő órában már nem tudtam hozzászólni. De nem azért, mert nem tudtam belépni a fórumra. Két nappal ezelőtt a korlátozás még abban nyilvánult meg, hogy minden közbülső billentyű leütésre kiléptetett a rendszer. Tegnap óta meg egy hibaüzenet a válasz.
Ez semmi más, mint egy sunyi bosszú, megakadályozandó minden tevékenységet. Ám legyen!

Az indoklás viszont megér pár sort.
Nem lehet szó folyamatos társalgásról ott, ahol egy-egy bejegyzés között napok telnek el, nem lehet a társalgás feltűnő, szándékos akadályozásáról, zavarásáról beszélni akkor, amikor a kifogás tárgya alá eső bejegyzések nem mások, mint válaszok egy-egy hozzászólásra. De még csak nem is offtopic jellegűek, elsősorban azért, mert a társalgást indító bejegyzések maguk igencsak helyénvalók.
És tényleg nem az első eset, már ami az eljárást illeti.

Bizonyára sokan emlékeznek az „Egy becsületbeli ügy” című filmre, amelynek végén Jessep ezredesből kitör a beismerés, ő adta ki a megleckéztetésre vonatkozó parancsot.
Kicsiben ugyanez történt most itt. Old Eye végre kibökte, hogy miattam van hatályban immár két éve a korlátozások sora, miattam nem lehet regisztráció nélkül érdeklődni a fórumon. Csak azért, hogy engem teljesen ellehetetlenítsenek.
De a többiekre nézve ez nem túl nagy ár? Nem lett volna célszerűbb megbízni valakit azzal, hogy minduntalan szakítsa meg az internetkapcsolatomat?
Ilyen az, amikor az ellenszenv sunyi bosszúval párosul. Annak árán is, hogy az esetleges érdeklődők lehetőségei megszűnnek.
És ne felejtsük „A turistautak.hu-ra feltöltött trackeket és a letölthető térképeket, azaz térképi adatbázist az ODbL licencnek megfelelően bárki használhatja.” érvényességi köre rám is kiterjed.
Érvényesíteni is fogom.


Győr, 2019. október 19.


Gőcze László {alnibell}